Nem érkeztünk üres kézzel: vittünk tápot az éhes pocakoknak, rengeteg energiát a játékhoz, és még annál is több szeretetet. Bár nem mindenki tudott velünk tartani személyesen, a távol-maradók gondoskodása is elért a menhely lakóihoz: számos hasznos és kedves ajándékot küldtek a négylábúaknak, amit ezúton is nagyon köszönünk! 

A nap folyamán nem tétlenkedtünk, több körben is megjárattuk a kutyusokat: A többségünk ugyan a kis és közepes testű kutyákkal vágott neki a sétának, de Szabó Norbert igazgatóhelyettes úrnak köszönhetően az olyan nagytestű, hatalmas erejű kutyusok is kijuthattak a zöldbe, akiket méretük és habitusuk miatt sajnos csak ritkán tudnak megmozgatni.

Természetesen a cicaházat sem hagytuk ki! Addig nem indultunk haza, amíg minden egyes bajszos lakónak meg nem volt a napi simogatás- és kényeztetés-adagja. Miért fontos ez? A menhelyeknek óriási szükségük van a segítségre. 

A mindennapi etetés és orvosi ellátás mellett a kutyák mentális és fizikai lemozgatása hatalmas feladat – ebben a munkában jelentenek óriási támaszt az önkéntesek és a hétvégi sétáltatók. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki eljött és segített! Reméljük, hogy hagyományt teremtünk, és jövőre már egy még nagyobb vegyiparis csapattal térünk vissza az egyesülethez!